A kormány ebben az esetben határozottan lép fel, kemény kézzel végrehajtott döntések alakítják az elosztási folyamatokat. Kötelezettségeket határoz meg, korlátokat állít és ezeket határozottan szankcionálva meg is valósíttatja.
Két alaptípust különböztetünk meg:
A. Bér/ár stop
A kormányzati beavatkozásnak ez a legdrasztikusabb formája, amikor a kormány központi intézkedéssel az árak és a bérek minden változását megtiltja. Ezzel befagyasztja a piacot.
Mivel ez lehetetlenné tesz minden igazodást, alkalmazkodást, ezzel megbénítja a piaci mechanizmusokat, legfeljebb csak felületi, tüneti kezelést jelenthet. Ezért csak egy különösen válságos szituáció végső eszköze lehet, de akkor is csak rövid ideig tartó, átmeneti megoldásként alkalmazható.
B. Központi bérszabályozás
Az előző módszernél dinamikusabb, nem fagyasztja be a béreket, de meghatározza annak lehetséges mértékét vagy mozgássávját.
Az ún. abszolút központi bérszabályozás esetében a kormány központi döntéssel határozza meg az alkalmazandó bérszinteket, amelyeket az érintett gazdasági alanyoknak minden esetben kötelező betartaniuk. A relatív központi bérszabályozás keretében a kormány megjelöl egyes kiemelt teljesítmény-mutatókat és ezek szintjéről vagy változásától függően adja meg a bérek tömegének vagy egy főre jutó értékének változtatási lehetőségét. A munkaerőpiac értékítéletét még itt is a központi szabályozás helyettesíti.
Figyelmen kívül hagyják a piac szempontjait, és így lehet, hogy a központi jövedelempolitika elvárásai formálisan teljesülnek, de ezzel párhuzamosan a gazdaságban hatékonysági veszteséget is eredményeznek.
Központi tarifarendszer
Jogszabály írhatja elő a munkavállalók bértarifa-rendszerét. Lényege, hogy meghatároz egy egységes értékelési rendszert, amelynek alapján minősíti a különböző munkaköröket és munkákat: ezt hívjuk besorolási rendszernek. Majd ezekhez a minősítési-besorolási kategóriákhoz bértételeket rendel, amellyel meghatározza, hogy a különböző munkáknak mennyi legyen a bére, díjazása. Ez az ún. tarifarendszer.
Besorolási rendszer
Lényege az, hogy kiválasztunk néhány olyan tényezőt, amely jellemző, meghatározó eleme lehet az adott tevékenységnek.
Ilyennek tekinthetjük pl.:
- a szakképzettséget és a szakmai gyakorlatot
- a fizikai és szellemi igénybevételt
- a munkakörülményeket, munkafeltételeket
- a felelősséget
Végül a különböző szempontok alapján kiválasztott legfontosabb befolyásoló tényezők változatainak kombinálásával alakíthatjuk ki a besorolási kategóriák rendszerét.
Tarifarendszer
A tarifarendszer keretében az egyes besorolási kategóriákhoz bértételeket rendelünk. Ezzel biztosítjuk azt, hogy az azonos jellegű munkák megítélése, bére azonos legyen a különböző ágazatokban, szakmákban, vállalattípusokban.
Az egyes tarifa-tételek megállapításánál különösen a következő szempontokat szükséges mérlegelni:
- mekkora legyen a legalacsonyabb kategória bértétele
- milyen intenzitással emelkedjenek a magasabb kategóriák irányában a bértételek
- legyen-e, és ha igen, milyen
A bértételek megállapítása is különböző módon történhet:
- Fix bértétel, amelytől az adott kategóriákba tartozók esetében, nem lehet eltérni. Ez biztonságot, stabil kalkulációs alapot teremt. Érvényesíti az „azonos munkáért azonos bér” elvet.
- Alsó-felső korlátos (tól-ig) bértétel, amely egy alsó és felső határt húz meg, a béreket e határok között kell megállapítani. A sávon belüli elhelyezkedés alku kérdése lehet, illetve a munkaadó ezzel fejezheti ki a teljesítmény- és/vagy kompetenciabeli különbségeket.
- Alsó korlátos bértétel, amelynél a ténylegesen megállapított bér nem lehet kevesebb, de ennél korlátozás nélkül lehet magasabb. Az alsó korlát garanciát jelent arra, hogy az adott kategóriába tartozó munkavállalónak legalább mennyi bért kell fizetni.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.